Önkény, önkény és újra csak önkény! Egy nagy német drámaíró azt állította egyszer, hogy aki könyveket éget, az nemsokára embereket fog. Ennek analógiájára nyugodtan mondhatjuk: aki önkényesen minősít, aki végletes elfogultságról, hazabeszélésről tesz tanúbizonyságot, és a méltányosságtól vagy egyszerűen az igazság(osság)tól olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől, azon nem kell meglepődni, ha bevezet valóságosan is egy olyan totalitarista önkényuralmat, mint amelyeknek a demokratikus országokban (így nálunk is) a jelképei is be vannak tiltva. (Még ha, finoman szólva, nem is egyforma hatékonysággal tud működni a tilalom, attól függően, hogy náci vagy kommunista jelképekről van szó.)
Végre egy nyugati politikus is kimondta, ritka pontossággal és tömörséggel, hogy a fent említett önkényes narratíva mennyire jellemző a nyugati balliberális politikai elitre. A Bundestag bajor alelnöke, Hans-Peter Friedricch (ahogy erről már a február 23-ai szám címlapjáról is értesülhettek a Magyar Hírlap olvasói) a törvényes magyar kormánynak is pártját fogva a következőt nyilatkozta a Passauer Neue Presse című lapnak: „ mindig ugyanaz a lemez, aki nem baloldali, az nem demokrata, aki Sorost bírálja, az antiszemita, aki Európa határait védi, az embertelen”.
Mire számítanak azok, akik folyton ezt a lejárt, recsegő lemezt teszik fel, amelyről mindig ugyanez a képtelenség üvölt? Nyilván a göbbelsi modell sikerére: „mondj el egy hazugságot tízszer és igazság lesz belőle.” Lehet, hogy azért mondják el több százszor is, mert úgy vélik, hogy minél többször teszik, annál hatékonyabb? Pedig fordítva van: ha már átlátnak a hazudozókon, akkor minél többször hangoztatják ugyanazt a bődületes valótlanságot, annál inkább kontra produktív.
Sajnos, az sem tekinthető csupán tévedésnek, hogy baloldalnak tekintik a közép-kelet- európai posztkommunista, posztbolsevista politikai elitet is, amely soha nem volt szociáldemokrata. (Minálunk ez az a magyar ellenzék, amelybe immár ilyen értelemben tartozik bele a Jobbik is, amely alighanem azért engedhette meg magának szinte születésétől kezdve a náci beszédet, mert a posztelvtársaktól kapott rá megbízást. Nem véletlenül keveredtek ők a korpa közé, ám legyen a sorsuk is a disznók eledeléhez hasonló.) Hiszen valamennyien ugyanezt a nyugati „balliberális” lemezt bőgetik, amiért most nem keletről, hanem nyugatról kapják az apanázst. Gondoljunk bele: Rákosi és Kádár elvtárs korában a „piszok, rothadó kapitalizmusról” a „tömegeknek” szóló hivatalos álláspont szerint egy ilyen milliárdos tőzsdespekuláns maga lett volna a patás ördög, az elnyomás és kizsákmányolás netovábbja. Ma pedig ő az ikon, ennek a politikai családnak a számára az EU (főleg) nyugati és (kisebb mértékben) keleti országaiban (nálunk a hoppon maradt és a történelem szemétdombja felé irányt vett ellenzék üdvöskéje), és aki nem ért vele egyet, az antiszemita!
Nem véletlenül terjedt el erről a társaságról, hogy csak az erőből értenek, hiszen hatalmukat, politikai elit mivoltukat mindig annak az erőfölénynek köszönhették, amelyet valamely megszálló, gyarmatosító nagyhatalom biztosított nekik. Most is ezért reménykednek abban, hogy a globalista háttérhatalom felkarolja őket, mert szabad választások keretében aligha kerülhetnek kormánypozícióba, amelyben helytartó státuszukat érvényesítve kifoszthatják a rájuk bízott (ebre a hájat!) országot. Csakhogy ennek a háttérhatalomnak, vagy legalábbis az általa megbízott EU politikusoknak a pozíciói maguk is veszélyben forognak, a májusi EU-s választások eredményétől függően.
Amúgy legfőbb ideje, hogy valóban végképp megváltozzanak azok az erőviszonyok, amelyek lehetővé tették, hogy a levitézlett posztkommunista politikusok átmentsék a hatalmukat, minden antikommunista-nemzeti-konzervatív kormánynak kesztyűs kézzel kelljen velük bánni, és gúzsba kötve kelljen neki táncolni, illetve kormányozni. Hogy egyebet ne mondjak: ki érti azt, amikor az önkényuralomra emlékeztető utca nevek úgy vannak betiltva, hogy ha valaki erre fittyet hány (hogy csúnyábban ne fogalmazzam), azt semmiféle szankcióval nem sújtják! Pontosabban: az érti csak, aki azokat az erőviszonyokat is érti, amelyek a kettős mércével mérést ránk erőltetik. (Adja az ég, hogy a Magyar Patrióták Közösségének kezdeményezése (a sötét múltunkat idéző utcanevek megváltoztatására) sikerrel járjon!
Ám ehhez is kell, hogy a szabad választások, amelyeket még nem mertek eltörölni (habár Sargentini asszony és a hozzá hasonlók nem igazán bánnák), a nemzeti-konzervatív, antiglobalista, antikommunista, migrációellenes erők sikerét hozzák!
Kiss István Béla
